Leirás:
Hossza: 15 cm. Alapszíne zöld, hasa sárgásabb, világosabb árnyalatú, feje fakó olajzöld, homloka, pofatájéka, és torka élénk narancsvörös, tarkója kissé vöröses.
Szárnya 9,5 cm-es, az evezõk sötétebb zöldek, az alsó szárnyfedõi kékek és zöldek. Farka 4,5 cm-es farcsíkja és felsõ farkfedõi kékes árnyalatúak. Ezt akkor jó tudnunk, ha meg akarjuk különböztetni a nála ugyan kisebb, de hasonló színezetû Agapornis lilianae- tól, mert ennek a fajnak a deréktája és a felsõ farkfedõ tollai sárga színûek.
Írisze sötétbarna, szeme körül feltûnõ fehér gyûrû látható; korallvörös csõre 1,7cm-es; lába szürkés- hússzínû.
A fiatalok színei kevésbé élénkek, csõrük felsõ káváján feketés nyomok láthatók.
|
Tartása :
A megfigyelõ számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb idõszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani õket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt.
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bõven elegendõ két ülõpálca.
Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, fõleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt.
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenõen figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyûrûs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tûrik az idõjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hõmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos õket fagymentes helyen teleltetni.
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külsõ drótháló is védje a külvilágtól! Rettentõ elkeserítõ, elszomorító, dühítõ...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdõt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verõdõ állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külsõ drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévõ drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tõben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sõt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredõ stressz miatt. |
Tenyésztés:
A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hõmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelõ a számára- aminek mérete a különféle irodalmakban eltérõ. Szerintem kell a 17*17cm -es alapterület, és a 25cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelõ nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt - un. kolóniában. Kisebb- nagyobb nézeteltérések elõfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak; de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy- két kötekedõ madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani õket a közösségbõl. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától- jellemétõl, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában.
Én például: 2*1,6m alapterületû és 2,5m magas röpdében 10db odút helyeztem el, 7 pár madárral telepítettem be.. Egy párat el kellett távolítanom, de a maradék 12 madár nagyon szép eredményt produkált. Egyedül elhelyezve sem lett volna jobb a költési eredmény.
Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok- eltérõen a legtöbb papagájtól- fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehérszemgyûrûs fajok, a rostanyagot a csõrükben hordják a fészekbe, és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévõ kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítõ anyagként legjobban kedvelik fûzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény is megfelel.
Nálam bevált a lucernaszénában lévõ kórószerû szár is fészekanyagnak. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni gazdálkodóktól, és sokáig, jól tárolható.
A tojások száma általában 4-6, de elõfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.
A kotlási idõ:23 nap, a fiókák kirepülése a 38-42. nap között várható. A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülõk még 10-12 napig etetik õket. Önállóvá válásuk után az öregektõl külön kell választani a fiatalokat.
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni õket.
|
Az Énekespapagáj
Leirás:
Elterjedése: Délkelet-Ausztrália
Átlagos életkor: 15 év
Hossza:28 cm hosszú
A hím: Fõleg zöld színû, háta inkább olajzöld, a hát alsó fele vörös, hasa sárga, az evezõtollai és a farok felsõ része kék.
A nõstény: Barnás olajzöld, hasa inkább szürkés olajzöld, a hát alsó fele zöld.
A fiatal: A kicsik leginkább a nõstényre hasonlítanak. A fiatal hímek kevésbé olajzöldek, inkább zöldek, és a hát alsó felén található néhány vörös toll.
Táplálékuk:Az apró zöld papagájok kis rajokban gyakran ellepik a part menti területek kertjeit, veteményeseit. Ide-oda szaladgálnak a fûben, és fûmagot, illetve egyéb ennivalót csipegetnek
Szaporodásuk:
Ivarérettség: 1 éves korban.
Délkelet-Ausztrália egyéb papagájaihoz hasonlóan az énekes papagájoknál is szeptemberben kezdõdik meg a fészekrakás idõszaka. A fészekrakó hely kiválasztásában az énekes papagáj nem igazán válogatós. Általában megelégszik egy fatörzsben vagy ághon találhatóodúval, de gyakran fészkel falak repedéseibe, ill. az énekes papagáj nagyon szapora: találtak már olyan fészket is, melyben kilenc tojás várt a kikeltésre.
A madár szaporaságának köszönhetõen az európai tenyésztõk a fogva tartott madarakból nagyon rövid idõ alatt ki tudtak alakítani egy stabil populációt.
5-7 fehér tojásból a fiókák 19-21 nap alatt kelnek ki,melyek 28 napos korukban epülnek ki.
Vissza
Tartás, tenyésztés: Kisebb méretû kalitka is megfelel számára (100 x 60 x 60 cm). Kellemes hangú, ideális szobatárs, hamar szelídül, dallamokat, hangokat, és beszédet is megtanul utánozni. Kerti voliernek 3 x 2 x 1 m-es méretû ajánlott, védõházikóval felszerelve, melyben akár ki is telelhet. Nem kényes madár, szeret rágcsálni, valamint a kalitka alján mászkálni.
Egyéb tudnivalók: Nem félénk madár, eredeti élõhelyén a fás, bokros, füves területeken, vízközelben szeret tartózkodni. Idõnként az alacsonyabb hegyeken (max 1200 m) is elõfordul. Általában párokban, vagy kis csoportokban él, néha azonban egészen nagy csapatokat alkotnak. Táplálékát a földön keresi, mely magvakból, növényi részekbõl áll. Röpte gyors, kissé hullámzó jellegû. Többnyire augusztus-december között költ, általában eukaliptuszfa üregében. A faj a törzsváltozaton kívül még egy alfajjal rendelkezik, melynek színei halványabbak, kékesebbek.
|
|
A barátpapagáj:
Leírása : A hím és nõstény egyforma. A fiatal fakóbb zöld.
Hazája: Kelet- és Közép-Argentína, Uruguay. Régóta importált és kedvelt madár. Az egyetlen papagájfaj, amely nem odúban költ, hanem szabadon álló, terjedelmes, felül boltozott fészket készít oldalra nyíló bejárattal. Minden állatkertben tartják, sõt szabadon eresztve sem szökik meg, hanem az állatkert területén építi nagy fészkét, mely a látogatók részére szórakoztató látványosság.
Viselkedése: ha csak egy példányt tartunk, annak elegendõ egy nagyobb papagájkalicka, különösen akkor, ha idõnként a lakásban szabad repülést engedélyezünk. Felügyelet nélkül azonban nem tanácsos hagyni, mert rágásával komoly kárt okoz. Tanulékony madár, különösen a fiatal példányok megtanulnak néhány szót beszélni is. Összeférhetetlen minden más madárral, nála jóval nagyobb papagájokat is megtámad. Saját fajával azonban kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére is megfér. 8-10 pár kedvezõ körülmények között egy hatalmas, várszerû fészekkomplexumot készít, amelyben minden párnak megvan a maga lakása. Rossz tulajdonsága, hogy kibírhatatlanul rikácsol, különösen akkor, ha valami szokatlan dolog izgatja. Egyébként csendes társaság, de ha látogató, tehát idegen jön, éktelen lármába kezdenek, és ezt csak akkor hagyják abba, ha a zavaró körülmény megszûnik.
Költés: költetése a fogságban nem nehéz. Tágas volierben magában tartott pár az év bármely szakában hajlandó költeni. A röpdében lehetõleg magasan, a fészek megépítéséhez alkalmas ágrendszert erõsítsünk. Abba erõs ágakból alapzatot készítsünk, hogy a madarak fészeképítõ munkáját megkönnyítsük. Fészeképítéshez különösen szeretik a hajlékony nyírfavesszõt. A hím hordja az anyagot, a nõstény épít. A tojások száma 4-6. A nõstény egymaga kotlik 25-26 napig. A fiókák 45-46 nap múlva repülnek ki.
Táplálásuk: köles, fénymag, zab, fõtt rizs és fõtt kukorica, gyümölcs, félérett fûfélék termése, zöldeledel és friss ágak, hogy legyen mit rágniuk. A fiókák felneveléséhez a felsorolt magvakat csíráztatott állapotban is adjuk. Lágyeledel : áztatott és kinyomott fehér kenyér, tojáskenyér, keksz, fõtt tojás, sok zöldeledel (saláta, tyúkhúr, nagy útifû, uborka).
Mivel a barátpapagáj kitûnõen bírja a hideget, több ízben kísérleteztek szabadon tartásával. Minthogy hatalmas fészeképítményüket évekig lakják, annak javításával, kibõvítésével a költési idõszakon kívûl is foglalkoznak, ezért bizonyos mértékig helyhez kötött madarakká válnak. Éppen ez a körülmény teszi õket különösen alkalmassá arra, hogy szabadon való tartásukkal kísérletezzenek. Csak akkor szabad õket szabadon ereszteni, ha volierben fészküket már megépítették. Berlinben, Görlitzben, Münchenben és más városokban fõleg állatkertek kezdeményezésére szabadon engedtek több pár barátpapagájt. A madarak költöttek, fészküktõl 2 km-nél nagyobb távolságra nem repültek, el is szaporodtak, a gyümölcsösökben jelentõs kárt okoztak.
Vissza
Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúságnak nincs jele. A tojó feje talán valamivel kisebb a hímétől. Vannak, akik szerint a hímhez nagyon hasonló tojó melléről hiányzik a keskeny, vékony melli hullámozottság. És a hasuk sárgás árnyalatú világos, de lehet, hogy ez csak az alfajok keveredése folytán mutatkozik.
Fészkeltetés: A papagájokon belül is a leginkább társaságkedvelő. Kolóniákon költ. Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, hanem a nőstény ágakból (kínáljunk fel nekik hajlékony nyírfavesszőket) hatalmas "várat" épít. Élőhelyén az 1000 méternél magasabb hegyekben is előfordul. Néhány kolónián megmérték a fészekvárat. Kiderült, hogy tövises gallyakból hordták össze a valóságos fészekvárat, amelybe számos járatot alakítanak ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelőhely van. A méretekre jellemző, hogy találtak ágakból emelt, 3 méternél nagyobb költőhelyet, mely összes anyaga meghaladta a 200 kilogrammot. Egy-egy ilyen "várban" számos pár otthonra lelhet. Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is költethető. Rendkívül éles hangja viszont fogja zavarni a szomszédokat.
Tojások száma: 6 - 8
Kotlási idő: 22-23 nap
Kirepülési idő: 42-45 nap
Etetés: Zöldeleséggel, gyümölcsökkel és állati fehérjével (pl. lisztkukac) kiegészítve.
Tartás, elhelyezés: Legalább 4x3x3m területű kerti volierben, kolóniában tartsuk (legalább 3-5 pár). Miután jól tűri a hideget, több német állatkertben próbálták meg szabadon tartani. (Természetesen csak akkor adták meg nekik az elrepülés lehetőségét, amikor a fészekvárukat megépítették.) A kísérlet sikerült, de az állatkertekhez közeli gyümölcsösök tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek. A hidegtűrésére jellemző, hogy 1956-ban a rendkívüli télen, a mínusz 29 fokot (!!!) is jó egészségben vészelte át a berlini állatkert szabadon tartott csapata.
Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, még nálánál erősebb papagájokat is bátran megtámad, hogy elűzze a fészekvár közeléből. Ha idegent lát vagy veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd, amit a szomszédok nehezen tűrnek! Mozgékony, zajos madár, rengeteget és erősen rágcsál, szeret fürödni, bátor. Egyesek szerint költési időszakon kívül fogságban más fajokkal is együtt tartható.
Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén sík vidéki és középhegységi erdőkben, szavannákon és farmokon egyaránt előfordul. A táplálkozó helyeken akár több száz madár is összeverődik, biztonságukról őrszolgálat gondoskodik. Röpte gyors, szapora szárnycsapásokkal. Általában az őszi, kora téli hónapokban költ. A közös fészek súlya akár 250 kg is lehet. Ezen belül bonyolult ürgerendszer található több kijárattal és őrzőnyílással. Minden családnak külön költőkamrája van. Alkalmazkodási képességéről annyit érdekességképpen, hogy New York külvárosi részeiben is akadnak elszabadult, önálló életmódot folytató barátpapagájok.
Vissza
|
